Az anyák napja végre az én ünnepem is! Örökbe fogadni, egyedül

Az anyák napja végre az én ünnepem is! Örökbe fogadni, egyedül

A Luca név jelentése „virradatkor született, sugárzóan fényes”. És bár a most három hónapos Luca nem hajnalban, hanem délután fél 6-kor jött a világra, minden nap sugárzóan fényes mosollyal ébreszti anyukáját, Ágit.

Ági és Luca egymáshoz vezető útja rendhagyó. Ági ugyanis egyedülálló, örökbefogadó szülő… Régebben azt gondolta, hogy aki egyedül vállal gyereket, az felelőtlen. Hisz a gyerek fogantatásához férfi is kell, és a kicsinek apa is jár. Ezt most is hiszi és vallja, de azt is tudja már, hogy az élet nem egyszerűen fekete vagy fehér. Ennél sokkal, de sokkal több színárnyalat meglátására, elfogadására tud megtanítani bennünket a sors.

Áginak késő kamaszkorától nőgyógyászati problémákkal kellett küzdenie, és mivel a 10 éven át tartó párkapcsolatában sem esett spontán teherbe, számított rá, hogy az anyasággal nehézségei lesznek. Épp ezért már viszonylag korán megbarátkozott a gondolattal, hogy talán örökbefogadott gyermeke lesz. Mégsem tudta semmi felkészíteni a néhány évvel később kapott diagnózisra: nem lehet gyermeke. A meddőségi központok orvosai is megerősítették a tényt: még mesterséges úton sincs semmi esélye a teherbeesésre.
Ebben az időben Áginak már nem volt társa, így egyedül kellett elviselnie, segítség nélkül feldolgoznia a fájdalmat, és a veszteséget. Ennek ellenére talpon maradt, kitartott korábbi elhatározása mellett és jelentkezett örökbe fogadható gyermekért. Egyedül.

Elvégezte a felkészítő tanfolyamot, utána is sokat tanult a témáról, és teljes nyitottsággal készült az anyaságra. Sajnos az újszülöttek örökbeadásával foglalkozó hét alapítvány közül csak öt fogadta be Ági jelentkezését. Pedig a hivatalos hozzáállás szerint egyedülállóként is lehet örökbe fogadni.

Ági tudja, hogy nehéz „kelengye” ez annak a férfinak, aki nem vele együtt lépett erre az útra; aki nem a párjaként csinálta végig vele az örökbefogadói tanfolyamot, aki nem volt végig mellette a várakozás évei alatt. Azt kívánta, hogy legyen olyan, aki ezt el tudja fogadni, és bírja kivárni, hogy a megérkező kisbaba a szemébe nézve elbűvölhesse őt is.

Azután tavaly ősszel, csaknem három évvel a jelentkezése beadása után az Alfa Szövetség hívta őt egy január végén érkező kisbaba miatt. A Téglásy Imre által vezetett Életvédő szervezetnél sem volt még példa arra, hogy egyedülállónak adjanak újszülött babát, mégis vállalták az addigra már a sor elején álló Ági ügyét. És mivel Ági nyitott volt a nyílt örökbefogadásra, azaz a vérszerinti szülőkkel való találkozásra – az Alfa Szövetség egyik angyala kézbe vette a dolgokat.
A vér szerinti szülőkkel való személyes találkozó sokkal jobban sikerült, mint amire Ági számított. „Leginkább úgy éreztem, mintha nekik is szükségük lenne valakire, aki vezeti őket egy jobb úton, olyan elesettek voltak. Azonnal szimpatikusak lettünk egymásnak. Közvetlen volt a beszélgetés, mintha már többször találkoztunk volna korábban.”

Kézzelfoghatóvá kezdett hát válni mindaz, amire Ági hosszú évek óta vágyott, de egyszeriben tele lett félelemmel és kétséggel. A szülőanya alultáplált volt, alig látszott a pocakja, és az ultrahang is aggasztóan kicsinek mutatta a babát.
Ágit önállóságra és függetlenségre tanította – kényszerítette az élet. Hozzászokott ahhoz, hogy egyedül, keményen, és határozottan oldja meg a dolgokat, és mindenekelőtt maga irányítsa a sorsát. Az életbe most kéredzkedő kislány érkezésére való várakozás viszont új leckét hozott a számára: hogy nincs hatalma, az események felett, és nem csak rajta múlik, hogy minden rendben lesz-e. Az Alfa védőnője nagy tapasztalattal, sok türelemmel, jó tündér keresztanyaként kísérte Ágit ezek alatt a hetek alatt.

Január közepe táján azután Ági már össze merte tenni a kelengyét, amivel a kislányt hazahozza majd a kórházból, sőt szerzett egy tejtesót,hogy a kicsinek kezdetektől anyatejet adhasson.

Luca Eszter tökéletesen egészségesen, 3350 grammal, január 31-én jött világra. Tudni fogja, hogy a szülőanyja megnézte őt, elbúcsúzott tőle, azt érezve, hogy a pici lány jó helyre kerül, és hogy Ági jó édesanyja lesz.

Luca érkezése teljes mértékben megváltoztatta Ágit. Kivirult, megnyugodott, sokkal energikusabb lett. Önfeláldozóbbnak és türelmesebbnek is érzi önmagát. „Én nem tudtam, hogy ez ennyire szép, ennyire meseszerű, és meleg érzés.Megértettem, hogy mi az örökké tartó szerelem. A kórházban, amikor megláttam, már megérintett ez az érzés, és azóta csak mélyül, ahogy egyre szorosabban kötődik hozzám ez a kis ember. Eszembe sem jut, hogy nem én szültem. Vagy mondhatjuk úgy, hogy akkor sem szerethetném jobban, ha én szültem volna.”

A családon belüli kezdeti aggályoskodást, hogy vajon milyen lesz ez az ismeretlen kisbaba, hamar felváltotta az elfogadás és a rajongás. Az utcán sem tudnak ők ketten úgy végig menni, hogy valaki meg ne jegyezné, milyen tündéri Ági kislánya. Mégis a legvarázslatosabb az számára, amikor megjegyzik, hogy mennyire hasonlít rá Luca.

„Álmában figyelem néha, hogy mennyire tökéletes kisbaba. Fogom a bársony kezecskéjét és hihetetlenül szerencsésnek érzem magam. És talán ő is, mert ilyenkor elmosolyodik.”

(A cikk a www.eletszepitok.hu oldalon jelent meg Gősi Judó tollából.)

Szólj hozzá Te is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Switch to our mobile site