Ha el kell vetetni, mert beteg a baba…

28 éve kötöttünk szentségi házasságot. Én persze rögtön kisbabára vágytam,1 hónappal esküvőnk után aggódva kérdeztem páromat, lehet, hogy nem lesz gyermekünk? (Ezen aggódásomat emlegetve azóta is mosolyog) Hát a babák  jöttek szépen sorban majdnem kétévente tavasszal. Szóval 6 év alatt 4 gyerek, nem gondolkoztunk, számunkra ez természetes volt. Az ez után történtek nem különlegesek, bárkivel megtörténhetett, történhet, mégis talán tanulságul szolgál.

Próbatétel

1995-ben vártunk egy 5. babát. Szokás szerint hánytam és nagyon rossz állapotba kerültem, tüdőgyulladásom lett, lázas voltam, nem kaptam levegőt! Az orvos közölte, el KELL venni a babát, mert én bele fogok halni. Mondtam, hogy azt nem gondolom, hogy a XX. században ez bekövetkezik. Azzal érvelt, és ez volt a legnehezebb, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy egy “még nem is gyerekért” képes vagyok árván hagyni 4 GYEREKET! Pár nap haladékot hagyott… Kizárólag a Jóisten segítségével, sok imádság után úgy döntöttem: nem tudnék gyilkosként tovább élni, hazudtam, hogy jobban vagyok, letagadtam a lázam. És életben maradtam… Teltek a hetek, a 14. héten az UH-os orvos közölte: “Tudja, hogy nem él a hasában a gyerek?!” Sírva mondtam, hogy nem tudtam. Mire ő: “Mit van úgy oda, van már 4 gyereke. A természet megoldotta!” Mondtam neki: nálam Jóistennek hívják, és én őt is szerettem volna. Temetője lettem napokig a babának, mire elindult magától, jó kis fertőzést okozva, amely miatt a következő babánk is elhalt. Ekkor döbbentünk rá, hogy a gyermek Istentől kapott ajándék, akkor lesz, ha a Jóisten ad. Nem dönthetünk élet és halál fölött. Kiszolgáltatott helyzetben, megvezetve, a “kisebb “rosszat választva, milyen könnyű rossz döntést hozni, orvosi tanácsra. Milyen fontos a keresztény értéket valló orvos választása. Kórházban, amikor szülészeti szakmai gyakorlaton voltam, a legmegdöbbentőbb élményem az volt, hogy az orvos megnézte a vajúdó kismamáját, látva, hogy még van idő, közben a műtőben egy-két életnek véget vetett. Tehetetlenül álltam, ill. próbáltam a várakozóknak mondani: mindkettő ugyanolyan élet, csak az egyik még kisebb. És a számadatok, mint tudjuk, szomorúak: 1956 óta 6,8 millió abortuszt végeztek. 1000 szülésre 450 abortusz jut. Évente még most is 40-50000 baba életét veszik el.  Mennyire szüksége lehet valakinek egy ilyen helyzetben, hogy valakitől jó tanácsot kaphasson. Milyen fontos tudatosítani, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Esetleg néhány bíztató szón, megnyugtatáson múlhat egy magzat élete. Vagy szinte orvosi tanácsra válhatunk gyilkossá! Hány anya kerülhetett már ilyen nehéz helyzetbe és ezután lelkiismereti válságba?…Jó lenne ettől megóvni az édesanyákat! De ha mégis kiszolgáltatott helyzetben rossz döntést hoztunk, őszintén megbánva, hiszek a Jóisten végtelen irgalmában, a kegyelem működésében.  (Reményik Sándor: Kegyelem)

A jutalom

Nagyon szerettem volna még egy babát, és ekkor az édesanyák imába kezdtek. Ima és antibiotikum kúra mellett megfogant gyermekünk. A Szűzanya oltalmába ajánlottam. Megható volt látni, hogy őt már nemcsak mi, szülők, hanem testvérei is mennyire várják. Szeptember második felére vártuk. Én szívem szerint Mária napra. Szeptember 12-én a vasárnap esti misén már szomorúan gondoltam: mégsem lesz ma. Én, kicsiny hitű, kiléptem a templomból és megindult a szülés. Az orvosomat az Egyetemi templomból kellett kihívni. Ekkor már lehetőség volt papás szülésre. Az én drága férjemet megkérdezte, akar-e bejönni, mire válaszolta:” Isten ments, még gondjai lennének velem, ezt a feleségem egyedül szokta intézni.”A körülmények egészen mások voltak, mint a korábbi esetnél. Az orvosom vajúdás alatt a napi szentbeszédről próbált velem beszélgetni. És mint később megtudtam, otthon a 14 éves nagylány vezetésével a  12,10, 8 éves kamasz fiú végig rózsafüzért imádkozott, amíg nem telefonáltunk, (kitartásukat nem próbára téve elég gyorsan) hogy megszületett Klára Mária.
És ez a gyermek tényleg  Isten ajándéka, vidámságával, szeretetével, a máriás lelkületével.

2 hozzászólás

  1. Rasy Metzger szerint:

    Isten ajándéka ott a gyermek,ahol szívesen látják.Ott ahol a társadalmi körülmények(neveltetés, gazdasági helyzet,felelősség vállalás hiánya,az önmegvalósítási álkényszer) nem fogadják az ajándékot,ott világra jönni igencsak nehéz.Nehéz az anya számára és nehéz a kicsinek is.
    Nekünk hét gyermekünk van,de sokáig kevés jó szót kaptam a környezetemben,mert nem értették miért vagyok ilyen műveletlen,hogy minden gyermeket megszülök.
    A régi beidegződések,a háború,az élelem hiánya ,az utórezgések nyomot hagytak az életünkön.A nép mindig ítélt és megfeszített.Sok fájdalmat éltem át,sok küszködést,de öröm rájuk nézni.

    • Sanyesz szerint:

      Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa! Kedves Rasy, gratulálok a kitartásához! Ha tovább öröklődik a remény, a pozitív gondolkodás, akkor bízhatunk abban, hogy csökkenni fog azoknak a családoknak a száma, ahol “nehéz a légkör”.

Szólj hozzá Te is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>